Gary Chapman - Végre egy nyelvet beszélünk

 Szolgáló lelkület a gyakorlatban (58. o.)

Mikor azon kezdtem gondolkodni, hogy mit tehetnék a feleségemért, három kérdés fogalmazódott emg bennem, amelyek a későbbiekben segíttek abban, hogy házasságomban a szolgáló magatartást gyakoroljam. Mihelyt hajlandó voltam feltenni magamnak ezeket a kérdéseket, a kapcsolatunk változni kezdett. E kérdések a következők voltak: "Miben segíthetnék neked? Hogyan tehetném könnyebbé az életedet? Hogyan válhatnék jobb férjeddé?"

Tapasztalataink megosztása (87. o.)

Amikor megosztjuk egymásal tapasztalatainkkat, az élménnyel kapcsolatos saját értelmezésünkről beszélünk. Például Andrew azt mondja Jennának: - Amikr ma reggel elmentem otthonról, észrevettem, hogy rám mosolyogsz. Úgy értsem ezt, hogy megbocsátottál, amiért tegnap este későn értem haza?

Azzal, hogy elmondta feleségének a viselkedésével kapcsolatos észrevételé (mosoly), tudtára adta, miből következtett arra, hogy felesége megbocsátott neki. Jennának pedig lehetősége van arra, hogy megerősítse vagy cáfolja férje feltételezését.

Nagyobb a valószínűsége, hogy házastársunk megérti, hogyan jutottunk egy bizonyos követkzetetésre, ha tudja, milyen érzékelési tapasztalatból vontuk azt le. Ezután vagy egyetért a gondolatmenetünkkel, vagy nem, de legalább tudja, mire alapozzuk a feltételezésünket.

Tapasztalataink megosztásának legjobb módja, ha érzékszervi tapasztalatainkra hivatkozunk - a hallásra, a látásra, a szaglásra, az ízlelésre és a tapintásra. Az alábbi mondatok befejezése segít az önfeltárás művészetének elsajátításában: "Azt hiszem, úgy hallottalak, amint..." "Amikor beléptem az ajtón, és megéreztem azt az illatot..." "Amikor megkóstoltam a levest, amit főztél..." "Amikor megöleltelek ma délután..." Először mindig arról beszéljünk, amit észleltünk, és csak ezután térjünk rá a következtetésünkre vagy az értelmezésünkre.

Magatartásunk feltárása (93. o.)

Az efféle kijelentések segítenek házastársunknak, hogy megismerje tapasztalatainkat és a velük kapcsolatos gondolatainkat és érzéseinket. Nem kell többé találgatnunk vagy azon igyekeznünk, hogy olvassunk egymás gondolataiban. Az önismeret és az önfeltárás jó hatással van a házaspár kapcsolatára. Az önfeltárás gyakorolható, ha mindennap legalább egyszer kiegészítjük a következő mondatokat: "Ma láttam/hallottam..."; "Szerintem ez azt jelenti..."; Ezért úgy éreztem..."; "Szeretném, ha..."; "Azt hiszem, azt kellene tennem..."

A gyakorlás segíteni fog, hogy egyre szabadabban osszuk meg tapasztalatainkat egymással. Az önfeltárás művészetének megtanulása talán erőfeszítést kíván, ám annál nagyobb a jutalma. A 11. fejezetben a közös fejlődés lehetőségeit tekintjük át.

A célok meghatározása (100. o.)

Javaslom, hogy hetente tűzzünk ki egy időpontot házastársunkkal, amikor megpróbáljuk tisztázni, melyik az öt-tíz legfontosabb terület az életünkben. A következő öt-tíz hetes időszakban pedig hetente tűzzünk ki reális célokat, amelyek e fontossági sorrend megvalósításához kapcsolódnak. Az a házaspár, amelynek rend megvalósításához kapcsolódnak. Az a házaspár, amelynek vannak tervei, sokkal nagyobb fejlődést érhet el, mint az, amelyik csak sodródik az árral. Ahogy a bölcs mondás tartja: "Semmilyen szél sem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart."

Ki osztja be az időnket? (109. o.)

Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy amit időkorlátnak hívunk, az valójában olykor érzelmi akadály. Azt mondjuk, "nincs időm", de a valóság az, hogy érzelmi okokból nem akarunk együtt lenni másokkal. Talán valamiért haragszunk a házastársunkra, esetleg félünk az intimitástól, és ezért inkább menekülünk. Egy feleség ezt így fogalmazta meg: - Amíg főzök, mosok, takarítok, a férjem nemigen tud a közelembe férkőzni.

Az érzelmi problémákat a legjobb időbeosztás sem győzi le.

A védekezés falának lebontása (141. o.)

Egy másik kérdés, amely segíthet feltárni védekező magatartásunk gyökereit, így hangzik: Mi történt velem gyerek- vagy kamaszkoromban, aminek köze lehet a mostani reakciómhoz? A túlságosan erős reakciók okai szinte mindig gyerekkori élményekben keresendőek. 

Mit tanulhatunk védekező magatartásunkból? (143. o.)

Először is tegyük fel a kérdést: "Mit tanulhatok a védekező rakcióimból?" Összpontosítsunk a védekezést kiváltó helyzetre, és válaszoljunk az alábbi kérdésekre:

Mit éreztem, amikor védekezően reagáltam? Megbántottságot? Haragot? Csalódottságot? Szégyent?

Milyen üzenetet közvetített számomra házastársam megjegyzése? Alkalmatlan vagyok? Ostoba vagyok? Gyerek vagyok? Nem vagyok fontos neki? Lényegtelen, hogy mit gondolok?

Mit üzent a válaszom- amit mondtam, vagy ahogy viseledtem - házastársamnak? Hogy ostobának tartom őt? Hogy nem irányíthat engem? Hogy nem tűröm, hogy így bánjon velem? Hogy nem kedvelem őt?

Mit árul el a reakcióm saját magamről? Ez az a terület, ahol segíthet, ha megvizsgáljuk védekező reakcióink lehetséges okait. Magatartásunk olyasmit tárhat fel a múltunkból, amit réges-régen elfelejtettünk. Fényt deríthet olyan elvárásainkra, amelyeket magunkkal hoztunk a házasságba, de még soha nem osztottuk meg társunkkal.

Sokat tanulhatunk védekező magatartásunkból, ha megvizsgáljuk, miként függ össze a viselkedkedésünk a házasságunkkal. A következő kérdések hasznosak lehetnek:

Milyen érzések vannak bennem a házastársammal kapcsolatban, amelyek megmagyarázhatják védekező magatartásomat?

Úgy érzem, hogy társam intellektuálisan alacsonyabb/magasabb szinten áll, mint én?

Passzívnak látom őt? Netán - éppen ellenkezőleg - agresszívnak és irányítónak?

Úgy érzem, cserbenhagyott valamilyen módon?

Érzem-e hogy szeret és értékel engem?

Ha megkérhetném, hogy változtasson a viselkedésén vagy a szóhasználatán, mit kérnék tőle?

Házasságomnak milyen más vonatkozásai járulhattak hozzá védekező reakciómhoz?

A problémák megbeszélése (144. o.)

Miután elgondolkodtunk védekező magatartásunkon, és igyekeztünk mélyebb önismeretre szert tenni, ideje, hogy egy "ötödik szintű" beszélgetést folytassunk házastársunkkal. A 7. fejezetben elemeztük a kommunikáció öt szintjét, melyek közüol az ötödik az őszinte beszélgetés szintje. Ezen a szinten arra törekszünk, hogy őszintén, de nem elmarasztalóan, és nyíltan, de nem követelezően beszéljünk egymással. Igyekszünk megérteni társunk érzéseit és gondolkodását, és hagyjuk, hogy másként gondolkodjon és érezzen, mint mi. Arra törekszünk, hogy megtaláljuk a közös fejlődés útját. Szerencsés esetben társunk hajlandó az öszinte beszélgetésre. Fontos, hogy mindketten figyelmesen hallgassuk meg egymást. Miközben házastársunk beszél, nézzünk rá, és próbál, nézzünk rá, és próbáljuk megérteni, amit mond. Bólintásokkal bátorítsuk a folytatásra. Mondjuk el neki, mit értettünk meg abból, amit mondott, és kérjük, hogy tisztázza, ami nem világos. Legyünk eltökéltek abban, hogy meg akarjuk érteni az érzéseit és azok indítékait.

A beszélgetést kezdeményezhetjük úgy, hogy azt mondjuk: - Rájöttem, hogy tegnap este védekezni kezdtem, amikor... Szeretnék tanulni ebből az esetől. Ma délután egy órán keresztül gondolkodtam rajta, és próbáltam megérteni az okát. Azt hiszem, rájöttem valamire, és szeretném ezt megosztani veled. Kíváncsi vagyok avisszajelzésedre. Beszélgethetünk most róla? - Ha társunknak éppen nem alkalmas a pillanat, akkor próbáljuk kitűzni egy időpontot, amikor visszatérhetünk a témára.

A változás útja (146. o.)

Mondhatjuk például a következőt: - Amior úgy fogalmazol, hogy nekem ezt vagy azt "kellene" tennem, az az érzésem támad, hogy úgy viselkedsz, mint az apám - én pedig a gyereked vagyok. Egyszerűen ezt érzem ilyenkor. Ezért a jövőben ha szeretnéd, hogy megtegyek valamit, talán fogalmazhatnál valahogy így: "Szerintem...", vagy "Azt hiszem, segítene nekem, ha te..." Nem hinném, hogy védekezően fogok reagálni, ha a saját véleményedként mondasz el nekem valamit, vagy úgy, mint aki információt ad.

A védekezés feloldásának másik fontos alapelve, hogy követelőzés helyett inkább kérjünk. A következő megjegyzések nagy valószínűséggel védekező reakciót váltanak ki: "Ha nem tisztítod meg az ereszt, hamarosan le fog esni. Már így is lassan fa nő benne." Kevésbé valószínű, hogy védekezésre késztetjük társunkat, ha pozitív kérdést fogalmazunk meg: "Meg tudnád tisztítani az ereszt a hétvégén?" Az előbbi mondat követelésként hangzik, az utóbbi viszont kérés. Ha követelőzünk, sokkal valószínűbb, hogy védekező reakciót váltunk ki házastársunkból, mint ha megkérnénk valamire.

Ha megosztjuk társunkkal érzéseinket és védekező magatartásunk okait, kapcsolatunk meghittebbé válik. Ne kárhoztassuk magunkat vagy házastársunkat a védekező reakciók miatt, inkább beszéljük meg ezeket nyílt és szeretetteljes légkörben, és igyekezzünk tanulni minden ilyen tapasztalatból. Ha így teszünk, egyszer csak észrevesszük, hogy egyre riktábban fordulnak elő hasonló helyzetek. Azáltal, hogy elfogadjuk egymás érzéseit, és igyekszünk megtanulni a kapcsolódás új módjait, mindkettőnk önbecsülése erősödik. Minél mélyebben tapasztaljuk, hogy társunk a a mi oldalunkon áll, bízik bennünk és értékel minket, annál kevésbé érzünk észtetést a védekező magatartásra.

Majd jött a rejtőzködés (156. o.)

Éva feláldozta Ádám iránti szeretetét önző váagyai oltárán. Ádám ugyanígy feláldozta az Isten iránti szeretetét. Velünk is valami hasonló történik. A szeretet mindig a másik ember javát keresi, míg az önzés az ént helyezi a világegyetem középpontjába, és az én vágyait teszi minden másnál fontosabbá. Amikor az önzés átveszi a szeretet helyét bennünk, bűntudatunk támad. Szégyenkezünk, és félünk áttetszőnek mutatkozni társunk előtt.

Az eltávoldoás rendszerint apróságokkal kezdődik. A férj edzőterembe akar menni. Felesége szeretné, ha inkább vele menne vásárolni. A férfi mégis az edzőterem mellet dönt - smáris beépült egy tégla a köztük lévő falba. A férfi szexre vágyik, az asszony inkább a késő esti filmet váalsztja - újabb tégla a falban. Sok pár hagyja, hogy az évek során teljesen elhatalmasodjon rajtuk az énközpontúság, mígnem oda jutnak, hogy gondolataik és érzéseik nagy részét elrejtik egymás elől. Amit felfednek, az csupán a jéghegy csúcsa. Gondolataik és érzéseik zöme a mélyben amrad. Egy férj ezt így fogalmazta meg: - Ha elmondanám neki, mit érzek, valószínűleg elhagyna. - Felesége pedig ezt mondta: - Nem merem megmondani neki, mit gondolok valójában, mert félek a haragjától. - Nyilvánvaló, hogy ebből a házasságból hiányzik az intimitás.

...

A bizalom olyan, mint egy törékeny növény. Valahányszor visszaélünk vele, sorvadni kezd. A gondoskodó szeretet hatására azonban a növény idővel újjáéledhet és kivirágozhat.

A figyelem művészete:

A tisztázó kérdések nem azt a célt szolgálják, hogy házastársunkat sarokba szorítsuk vagy megkérdőjelezzük kijelentései érvényességét. Egyszerűen csak meg akarunk győzúdni arról, hogy jól értjük, amit mond. Így szól a férj: - Nem vagyok biztos benne, hogy képes leszek befejezni ezt a munkát péntekre.

A feleség visszakérdez: - Úgy érted, attól félsz, hogy nem lesz elég időd rá?

Mire a férj: - Hát, nem is annyira idő kérdése. Azt hiszem, nem rendelkezem az összes szükséges adattal, és nem tudom pontosan, hol tájékozódjam.

- Tehát az információhiány a gond? - kérdezi az asszony.

- Igen, az is. Ráadásul nem vagyok biztos abban, hogy valóban meg akarom csinálni. Unom már, hogy olyan beszámolókat kell készítenem, amelyeket senki sem olvas el - válaszolja a férje.

- Szóval úgy érzed, hogy amit rád bíznak, annak nagy része időpocsékolás?

Így jut el férj és feleség fokozatosan oda, hogy beszélgetni kezdenek a férfi munkahelyi elégedetlenségéről és az állásváltoztatás lehetőségéről.

Mennyire másként alakult volna ez a beszélgetés, ha a férj kijelentésére: - Nem vagyok biztos benne, hogy képes leszek befejezni ezt a munkát péntekre - felesége azt válaszolja: - Ugyan, rengeteg időd van Biztosan be tudod fejezni. - Egy ilyen válasszal valószínűleg le is zárul a beszélgetés, és a feleség nem szerez tudomást férjének az állásával kapcsolatos gondolatairól és érzéseiről. Való igaz, hogy a túl sok tisztázó kérdés bosszantóvá is válhat, de ha ezt figyelembe vesszük inkább mély beszélgetésekhez vezetnek, melyek a pacsolatot intimitását erősítik.

Teremtsünk megfelelő légkört a beszélgetéshez (176. o.)

A szellemi intimitás kialakításának alapvető feltétel, hogy megteremtsük a beszélgetéshez szükséges biztonságos légkört. Ha attól kell félnünk, hogy házastársunk felhasználhatja ellenünk személyes közléseinket, vonakodunk bármit is megosztani fele. Ha úgy érezzük, nem ért majd egyet a gondolatainkkal, nem szívesen beszélünk róluk. Ha azt mondjuk: "Ez érdekes, fejtsd ki bővebben" - ezzel pozitív légkört teremtünk. Ha viszont lekicsinyeljük társunk gondolatait - "Honnan veszed ezt? Helytelen, hogy így gondolkozol" - ezzel máris lezárul a beszélgetés, vagy veszekedés kerekedik belőle, és elillan a kapcsolatból az intimitás. Ha minősítés és ítélkezés nélkül fogadjuk egymás mondanivalóját, ez mindkettünk számára megkönnyíti, hogy szabadon és őszintén megosszuk a gondolatainkat.

A vágy felébresztése (184. o.)

A férfiakra izgatóan hat a tévében látott női test, vagy az utcán előttük sétáló ismeretlen nő is. Az inger észlelése még nem bűn, ám ha tápláljuk magunkban, olyan gondolatokat ébreszhet bennünk, amelyben a másik fél pusztán a szexuális vágy tárgyaként jelenik meg. A mai világban, amelyben már-már megszokott része a pornográfia, a férjeknek ügyelniük kell arra, hogy szívükben és gondolataikban feleségükre összpontosítsanak. A szexvágyra nézve is érvényes a korábban idézett mondás: "Nem tehetünk arról, ha elrepül a fejünk fölött egy madár, de arról igen, ha fészket rak a fejünkre." 

Kommunikáció (189. o.)

Mivel férfiként és nőként a vágyak és a szükségletek tarén is különbözünk egymástól, mindaddig nem várhatunk kölcsönös beteljesülést, amíg nem várhatunk kölcsönös beteljesülést, amíg nem beszélgetünk nyíltan és őszintén a szexről. Időt kell szánnun arra, hogy elmondjuk egymásnak, mi az, ami örömet szerez nekünk, mi zavar, vagy mi hat negatívan a szexuális izgalmi állapotunkra. Mindezt ne elutasító hangnemben tegyük. Tartsuk szem előtt, hogy olyan ismereteket osztunk meg egymással, amelyek a továbbiakban segíteni fognak bennünket a kölcsönös örömszerzésben. "Mit tegyek vagy mit ne tegyek annak érdekében, hogy számodra jó legyen a szex?" Jó, ha ezt a kérdést minden házaspár körülbelül háromhavonta felteszi egymásnak.

Lean Manager - Liker Jeffrey

• In fact, I strongly suggest,” he added with a long pause for emphasis, “that you personally visit your customer about every quality complaint.
• When you’re on one side of the mountain, it’s so hard to see how the valley looks on the other side.
• So I want a clear PDCA cycle.”   “Plan, do, check, act?”
• “Hey, when the glass is full, the water you pour in it just spills on the table. Let’s call it a day, shall we?”
• The trick is don’t try to do it all on your own. You must involve everybody, every day, if not, you’ll fail.”
• To understand the true nature of the issue. And also, of course, to develop relationships. See, there is a lot of anger in this industry,” Jenkinson remarked sourly. “I find anger the most counterproductive behavior. In fact, I’m convinced that at the root of every angry discussion, you’ll find a misunderstanding. 
• Do our products or services consistently solve the customers’ problems?   - Can our people solve their own problems to consistently ensure this?  
• “But the real surprise is that standards cannot be maintained without kaizen. All the firms I know attribute their execution difficulties to the fact that people simply won’t follow the rules or keep up standards. Fancy that! What a big surprise. Why should people follow rules? Why should they stick to the procedure, day in, day out, when local conditions make it close to impossible.
• You can force someone to do something, but you can’t force interest. You can’t force people to think, they’ve got to be interested—and that’s up to them.
• Certainly, the French moral outrage to having to comply to any standard was not going to help, he thought wryly. The notion that he could engage French workers in kaizen made him smirk faintly. It was, however, a fresh perspective. And Woods really seemed to believe it.
• true lean is not about applying lean tools to every process, but about developing a kaizen mindset in every employee. We fail to hear them because we don’t want to hear them. You can’t wake up someone who’s pretending to sleep!
• Continuous improvement and respect for people.” Continuous improvement breaks down into three basic principles:  
  1. Challenge: Having a long-term vision of the challenges one needs to face in order to realize one’s ambition—what we need to learn rather than what we want to do—and then having the spirit to face that challenge. To do so, we have to challenge ourselves every day to see if we are achieving our goals.  
  2. Kaizen: Good enough never is, no process can ever be thought perfect, so operations must be improved continuously, striving for innovation and evolution.  
  3. Genchi genbutsu: Going to the source to see the facts for oneself and make the right decisions, create consensus, and make sure goals are attained at the best possible speed.  
  “Respect for people is less known outside of Toyota, and essentially involves two defining principles:  
  1. Respect: Taking every stakeholder’s problems seriously, and making every effort to build mutual trust. Taking responsibility for other people reaching their objectives. Thought-provoking, I find. As a manager, I must take responsibility for my subordinates reaching the target I set for them.  
  2. Teamwork: Developing individuals through team problem solving. The idea is to develop and engage people through their contribution to team performance. Shop-floor teams, the whole site as team, and team Toyota at the outset.
• “Go and see is a management technique,” explained Jenkinson, “a technique with four clear dimensions.   “First it’s about developing judgment by testing hypotheses. Go and see is the only way to figure out whether we are right or whether we have misconceptions. The expenditure of the second press screw was a failure of go and see: you didn’t have enough judgment to know whether it was the right thing to do or whether they should do more work to clarify the problem first.   “Second, it’s about building consensus by getting people to agree on the problem before debating the solution. Most conflict I see in business involves managers arguing about solutions when they don’t agree on what the problem really is. As a result, the imposed solution pleases no one other than the one that championed it, and people resist implementation. If they don’t share a common view of the problem, why should they buy into the solution?   “Third, it’s about achieving goals at the desired speed by checking regularly where people are in their implementation and helping them if they run into difficulties. In this way, we can learn to link high-level goals with detailed shop-floor implementation and find out where the real difficulties are. And we develop better judgment about where and how to invest resources.   “Fourth, it’s about empowering people by involving them. Involving operators starts by sharing the company’s objectives with them and solving their vexing problems immediately. Middle managers’ involvement can be seen by how well they maintain the visual- management system. Very often, people in the organization get stuck by needing either an authorization or a small push that is easy for senior managers, but hard for them. Go and see is about thinking ‘What can I do to improve this workstation or unlock this situation?’
• When I walk into a plant, I have two questions in my mind:   - What could be done to improve profitability today?   - What needs to be done to grow the plant two years from now?
• “Good managers have a clear understanding of what makes the process tick, and hence can expend the least effort to keep the process running as best as can be. On the other hand, poor managers spend money and waste effort on the wrong conditions and end up with both poor performance and costly operations. Kaizen is the key to figuring out, by constantly trying and reflecting, which conditions can be managed with the highest payoff, and which don’t matter nearly as much. Solving a problem entails learning to replace a high-cost maintenance activity in the process by a low-cost one. There is no miracle: Work remains work. But we can learn to work smarter by managing the right conditions. With the right pressure point I can leverage the world.”
• This is the first aspect of the kaizen spirit: making normal conditions visual so that anyone can see abnormal situations, and figure out immediately who needs to solve what problem. This will not happen if you, in this room, are not determined to sustain it, every day. So problems first.   “The second aspect touches upon the rhythm of kaizen events. Are you doing enough? Are you involving enough people? My rule of thumb is that every operator should be part of a kaizen event at least once a year. 
• I want you to realize that, in this company, managing means improving. Status quo is not an option, because every process unravels over time, and the competition doesn’t stop. At the moment, I’m sure you feel that you are making exceptional efforts to turn around this plant. Please understand that I do recognize and value that. However, this is not what I seek. Your task is to reorganize your own jobs so that kaizen is the mainstay of what you do. Managing means improving.”
• “SMART,” chuckled Jenkinson. “Specific, measurable, achievable, realistic, and time-constrained, right? We can see how well this theory has worked for Alnext, yes?”

The Fast Forward MBA in Project Management

For any professional responsible for coordinating projects among different departments, across executive levels, or with technical complexity, The Fast Forward MBA in Project Management offers comprehensive instruction on how to deliver on time and on budget. Get the step-by-step advice you need to find the right sponsor, clarify objectives, and set realistic schedules and budget projections. This Fourth Edition of the 200,000-copy bestseller now covers critical new topics including: software and IT projects, agile techniques, and project selection.

Perfect for beginners or experienced managers needing to bring their systems up to date, The Fast Forward MBA in Project Management allows readers to extract maximum information in minimum time.

Read/Download in PDF

Könyv az integrációról

Forrás: http://www.gyermekekhaza.hu/sites/default/files/attachments/Konyv%20az%20integraciorol.pdf

Lányi Marietta írta a könyvet.

A Gyermekek Házában sikeresen valósítják meg az integrációt, ahol tanulásban hátrányos gyermekek együtt tanulnak a többiekkel. Rengeteg jó módszer van benne, amiket minden gyermeknél kellene alkalmazni, mert mindannyian másak vagyunk, nemcsak a tanulásban hátrányos gyermekek számára.

• Várják az elsősöket, már előtte is igyekeznek találkozni velük a tanárok
• Augusztus során egy közös kirándulás van, írnak meghívó levelet a gyerekeknek
• Beszélgetőkör minden nap. Itt kiderülhetnek aznapi események, zavaró tényezők, amire tekintettel kell lenni.
• Kézből kézbe - átadás felsős tanároknak. Az alsós tanár még 5-6-ikos osztályt még kíséri
• Hiperaktív gyerek elfogadása, neki való mozgásos feladattal
• Saját döntés: mit és kivel tanuljak
• Saját felelősség: Mikorra vállalom?
• Kooperatív tanulás
• Csoportok, csoportok kialakítása
• Differenciált rétegmunka
• Önellenőrzés
• Többféle tankönyv, kis könyvtár, csoportosítva, megjelelölve a könyveket, hogy kinek való
• értékelési rendszer: szöveges értékelés, önértékelés, csoportos értékelés
• Családi beszélgetés félévente/évente
• Pedagógusok együttműködése - nyitott ajtók
• megbeszélések, szakmai fórumok
• Segítő párok az új tanároknak - mentorálás
• Gyógypedagógusok
• Szülői beszélgetések, a Szülői Fórum (hasonló, mint a szülők akadémiája) szakértőkkel
• nyílt órák

Néhány furcsaság: - elég jelentős túljelentkezés van - gyakorlatilag szelektálhatnak azon gyerekeket vagy szülőket, akik szimpatikusak - nincsen kötelező tandíj, viszont jelentősek az alapítványi bevételek, kvázi elvárt adományok vannak

Nyitott iskolák

https://app.box.com/s/z8dc7mqu9adcgzvsdx3ksacg9oxw1i8a

Diszlexia a digitális korszakban

Diszlexia a digitális korszakban - Gyarmathy Éva

23. o. Marc Prensky (2001) digitális bennszülötteknek nevezte azokat az egyéneket, akik abban a korban születtek, amikor a digitális-információs technika már a háztartások részévé vált. Azok, akik ennek előtte szocializálódtak, a digitális bevándorlók. Ez utóbbiak idegrendszerére is erőteljes működésváltoztató hatással van a megváltozott kultúra, de z alaphuzalozás még a lineáris, egymásutáni gondolkodást kívánó korszakban történt.

60.  A tengelyszindróma és a kontrollfunkciók

100. Az angyali körhöz vezető utak

107. Szendvics-módszer  a hiteles visszajelzés
Mindenkinek vannak erős és gyenge pontjai. Mindenki csinál jó és rossz dolgokat. Ha valami jó, akár lehet még jobb, és ha valami nem jó, azon lehet javítani. Meg lehet találni a tovább-lépéshez a biztos pontokat.
A szendvics-módszer a hiteles visszajelzés kiváló eszköze. a lényege, hogy két pozitív üzenet közé kerül az, amin változtatni kell.

A szendvics így néz ki:
- pozitív visszajelzés arról, ami már megvan
- keserű pirula
- pozitív következmény

Példahelyzet: A gyerek nem tanulta meg az évszámokat.
- nagyon pontosan jegyezted le az évszámokat
- kérlek, tanuld meg őket holnapra
- akkor lesz fogódzód a történelmi eseményekhez.

A legjobb, ha az üzenetek információkat tartalmaznak, mert ezek konkrétak és irányt mutatnak.
Mindig lehet találni valamit, amivel a szendvics indulhat. A legelvetemültebb gyerekben is, a legrettenetesebb helyzetben is van valami, ami kiindulása lehet a változtatásnak. Ennek megtalálása abban is segít, hogy árnyaltabbá váljon a kép.
A szendvics-módszer nemcsak a gyerekeknél hatékony: általában is jól alkalmazható kommunikációs megoldás. Senki nem szereti, ha utasítgatják, ha szidják, ha szembesítik a feladataival, gyenge pontjaival.
A negatívumok azonban részét képezik az életnek. Hamis a pozitív gondolkodás rózsaszín álcája. A negatív üzeneteket viszont emészthető lehet tenni a pozitív üzenetekkel.
A szendvics a szülőkkel való kommunikációt is gördülékenyebbé teheti:

Példahelyzet: A gyerek rendszeresen nem készít házi feladatot.
- Józsi mostanában az órán sokat dolgozik.
- Jó lenne, ha a feladatokat otthon is elvégezné.
- Úgy néz ki, így behozhatja a lemaradást.


139. A mozaik-módszer
140. Komplex Instrukciós Program
141. Az önálló tanulás a digitális korban
Az önálló tanulás fogalma szinte a tanulási zavarok fogalom meghatározásának sokféleségével vetekszik. Kesten (1987) a fogalom többféle formáját gyűjtötte össze:
- független tanulás (independent learning)
- önirányított tanulás (self-directed learning)
- független tanulás (independent study)
- tanuló által kezdeményezett tanulás (student-initiated learning)
- tanulás tanulása (learning to learn)
- projekt irányultság (project orientation)
- felfedezés és kérdezés (discovery and inquiry)
- öntanítás (self-instruction)


145. Öndifferenciálás



https://app.box.com/s/7ooaqdo7si0ea0bfljkx9p7w85gp240i

Had Mozart Asperger's syndrome?

There is no doubt that creativity plays a major role in our lives, as we don’t just think outside the box — we live outside the box. Therefore we are always thinking about novel ways to do things that neurotypical people have established as standard procedure.

We are not some mysterious, enigmatic creatures; we are human beings who are as appreciated as much as one wishes to appreciate us. The problem usually comes when people try to change us into behaving like a neurotypical person. We are differently-abled, not disabled.

But I can say with much confidence that Mozart was one of us, from everything that has been said about him and how he was portrayed in the movie “Amadeus,” in particular his manner of composing. To use a billiard ball as a timing devise to compose the notes is such a example of eccentric repetition that it is hard to imagine a NT person would do that.

Source